A forró olvadék nyomásérzékeny ragasztója elsősorban fizikai adszorpción és mechanikai rögzítésén alapul a ragasztáshoz.
Fizikai adszorpció
A fizikai adszorpciós erőket a gyengetől az erősig csoportosíthatjuk: van der Waals erők, dipól-dipól kölcsönhatások, hidrogénkötés és ionos kötés. Gyakorlati alkalmazási tesztek igazolják, hogy a nagy polaritású ragasztók jelentős különbséget idézhetnek elő a felület polaritásában a tapasztott felületeken, ami kölcsönös adszorpcióhoz és jobb tapadáshoz vezet. Ezért a kémiailag poláros anyagok kiválasztása a forró olvadék nyomásérzékeny ragasztók szintetizálásához növelheti a tapadási szilárdságot és növelheti az affinitást a ragasztott felülethez.
Az erősen poláros kémiai komponensek (elemek) azonban gyakran nagy reakciókészséget mutatnak, és hajlamosak az oxigénnel való kölcsönhatás következtében elöregedni. Ezenkívül az erősen poláros kémiai komponensek általában mélyebb színűek, ami befolyásolhatja a ragasztó vagy a ragasztott anyag megjelenését, ezáltal csökkentve a termék értékét.
Az alacsony felületi energiájú vagy alacsony polaritású anyagoknál, mint például a PE és PP, elméletileg rendkívül alacsony polaritású ragasztókat kell választani, hogy minimalizálják a felület érintkezési szögét vagy maximalizálják az érintkezési felületet, így optimális van der Waals erőket érnek el. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a van der Waals-erők hozzájárulása a forró olvadék nyomásérzékeny ragasztók teljes tapadási szilárdságához nem olyan jelentős, mint a két anyag közötti polaritáskülönbség által a határfelületen generált dipóluskölcsönhatások.
Mechanikus rögzítés
A ragasztó színétől és polaritásától függetlenül minden ragasztó egyedi viszkoelasztikus tulajdonságokkal rendelkezik. A viszkózus rész lehetővé teszi a ragasztó folyását, deformálódását és tartós megnyúlását, míg az elasztikus rész lehetővé teszi a ragasztó azonnali deformációját, visszapattanását, ellenáll a szakítószilárdságnak és hőállóságot mutat. A ragasztó viszkoelasztikus változásai szorosan összefüggenek a nagy molekulatömegű gyanták, sűrítőszerek, lágyítók és különféle adalékok típusával, molekulatömegével, komponensarányával, kompatibilitásával. A hőmérséklet, a sebesség, az idő és a nyomás változásai szintén megváltoztathatják a ragasztó viszkoelasztikus tulajdonságait.
A forró olvadékos nyomásérzékeny ragasztók tapadási szilárdságát befolyásoló tényezők:
A tapasztott felület felületi érdessége
A teljesen sima tapasztott felülethez, függetlenül a ragasztó folyóképességétől és mechanikai rögzítési tulajdonságaitól, az elérhető maximális érintkezési felület 100%. A felületi érdesség növekedésével azonban a kevésbé folyékony ragasztók 100%-nál kisebb érintkezési felületet érhetnek el, míg a jobban folyékony ragasztók 100%-ot is elérhetnek. A ragasztóanyag és a ragasztott anyag közötti nagyobb érintkezési felület az egységnyi vetítési területen nagyobb energiát igényel a leváláshoz.
Interfész törés mód
A ragasztóréteg határfelületének törési módja szorosan összefügg a ragasztóanyag és a ragasztott anyag szilárdságával. Ha a ragasztott anyagot a ragasztás után szét kell szakítani, akkor a ragasztó kohéziós szilárdságának és határfelületi energiájának nagyobbnak kell lennie, mint magának a ragasztott anyagnak a kohéziós szilárdsága.
